Volt szó, ami engem bántott
És a mélybe rántott,
Seb maradt a lelkemen.

Nem jó, ha más a mérce,
Vedd végre észre,
Ha te is ugyanígy teszel.

És kérlek, fogadj el hát úgy,
Sose legyen köztünk már, mi elmúlt!

Szívünkben céltáblák,
Szavakkal lőnek ránk,
Sosem hittem volna,
Hogy tényleg így fáj.

Lelkemben jégtáblák,
Nekem otthon azt súgták:
Te csak mindig úgy szólj,
Ahogy mástól várnád.

Még küzdök, van miért,
Ami jó, majd eljön még,
Álmaim úgysem adnám fel, míg élek!

Az áldás, kérdeztem, hol van,
Ártatlan voltam,
De szürke lett a hófehér.

A bántás kétélű fegyver,
Lehet, hogy egyszer
Átfordulhat épp feléd.

És kérlek, fogadj el hát úgy,
Sose legyen köztünk már, mi elmúlt!

Szívünkben céltáblák,
Szavakkal lőnek ránk,
Sosem hittem volna,
Hogy tényleg így fáj.

Lelkemben jégtáblák,
Nekem otthon azt súgták,
Te csak mindig úgy szólj,
Ahogy mástól várnád.

Még küzdök, van miért,
Ami jó, majd eljön még,
Álmaim úgysem adnám fel, míg élek!

Higgy nekem!
Csak érts meg!

Hogyha kérnéd,
Még van, mit adhatnék,
Álmaid sosem törném szét,
Ígérem, míg élek!

Szívünkben céltáblák,
Szavakkal lőnek ránk,
Sosem hittem volna,
Hogy tényleg így fáj.

Lelkemben jégtáblák,
Nekem otthon azt súgták,
Te csak mindig úgy szólj,
Ahogy mástól várnád.

Még küzdök, van miért,
Ami jó, majd eljön még,
Álmaim úgysem adnám fel,
Ígérem, míg élek!