Marionett
Én néha majdnem belehalok,
Te mégis azt hiszed, nekem a jobb,
Hogy csak a vágyam hajt feléd:
Ez a rögeszméd.
Van, hogy angyali ez a varázs,
De máskor éget a pokoli láz,
Mert egy másodperc elég,
Hogy egy démon légy.
Ugye, azt várnád, legyek marionett?
És te úgy húzhasd meg a köteleket,
Ahogy egyszer rég,
Ma az ujjad köré csavarsz még.
Amikor édes vagy, mint a méz,
Csak veled mennék, bárhova mész,
De aztán egyszerűen eltűnik az angyali rész.
És minden trükködet bevetnéd,
Ha kicsit távolabb szaladnék,
És egy másodperc elég,
Hogy újra démon légy.
Ugye, azt várnád, legyek marionett?
És te úgy húzhasd meg a köteleket,
Ahogy egyszer rég,
Ma az ujjad köré csavarsz még.
Megint azt várnád, legyek marionett,
És te úgy húzhasd meg a köteleket,
Ahogy egyszer rég,
Ma az ujjad köré csavarsz még.
Szívszakadás és lélektörés,
Nyomodban mért ez jár?
Veled az ember hullámvasútra száll.
Ha nem jelentek semmit,
Azt is mondd el őszintén!
A semmiért nem játszom,
Mert a szívem többet ér.
Ha nem jelentek semmit,
Miért bújsz most is így hozzám?
Ugye, azt várnád, legyek marionett?
És te úgy húzhasd meg a köteleket,
Ahogy egyszer rég,
Ma az ujjad köré csavarsz még.
Megint azt várnád, legyek marionett,
És te úgy húzhasd meg a köteleket,
Ahogy egyszer rég,
Ma az ujjad köré csavarsz még.