Nincs semmi másom
Valami nem sikerült,
Szigetünk messze került.
Sehol nincs ma helyem,
Ezernyi arc, mind idegen.
Veled más a világ,
Senki nem érti talán,
Hogy miért hajt ez a vágy,
Pedig ma már más ölel át.
Nincs semmi másom a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szívemben él ez a hely,
Ahol még lennie kell
Valami jónak talán,
Hol igaz a szó, nincs, ami fáj.
De kinn zord a világ,
S megint a szívembe vág,
Hogy lehet-e még ez a kép,
Mi legbelül él, végül enyém.
Nincs semmi másom a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Szökik a perc, rohan az út,
Múlik a lét nyomtalanul,
Valami kell a szavakon túl,
Ha lángol, bennem, ami gyúlt.
Jönnie kell, él a remény,
Égnie kell, ha ébred a fény.
Szökik a perc, rohan az út,
Nem múlhat, nem múlhat
Az álom nyomtalanul!
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, csak régi álmom,
De mégis várom én, hogy újra visszatérj!
Hát mondd el, mit tegyek,
Hogy újra visszatérj!
Gergõ és Viktor … csodát alkottatok !