Köszönet édes hangodért,
Mit fülembe súgtál, ha bánat ért.
Most bármerre járok, nem zavar
A hangos zűrzavar,
Mert nem hat rám a zaj.

Köszönet minden vigaszért,
Mit szívedből adtál, bennem él.
Nem félek többé semmitől,
S hogy minden fal ledől,
Mert jobb hely már a föld.

Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.

Lennék a kéz, mely felsegít,
Lennék egy szó, mely felvidít,
Lennék én a hír, mit régen vársz.

Köszönet minden harcunkért,
Mit közösen vívtunk a holnapért.
Megérte minden küzdelem,
Mert itt vagy most velem,
S ez így jó, úgy hiszem.

Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.

Lennék a kéz, mely felsegít,
Lennék egy szó, mely felvidít,
Lennék én a hír, mit régen vársz.

Köszönet tényleg mindenért…
Köszönet tényleg mindenért…