Játékszabály, amit ért a fél világ,
Mégsem úgy játszunk,
Azt bántjuk, ki tényleg jó hozzánk.

Élményvadászt lehet, százat is találsz,
Aki épp ott áll a végpontnál,
Ha kell az új varázs.

De ha érzed, nem a részed
Ez a félelemből gyúrt egész,
S aki ámít, sose számít,
Ami szenvedés, az túl kevés:

Kell egy igen!
Ha valamiben
Végre úgy hiszel, hogy más nem lehet mostantól.
Ez az igen,
Mi a szíven vízözönként zúg és te bízol újból
Valamiben, valakiben.
Csak egy igen!

Pörgésre vágysz,
hogyha túl lassú a tánc,
– Alig-életjel – mit az élettel
Kéz a kézben jársz.

De ha érzed, nem a részed
Ez a félelemből gyúrt egész,
S aki ámít, sose számít,
Ami szenvedés, az túl kevés:

Kell egy igen!
Ha valamiben
Végre úgy hiszel, hogy más nem lehet mostantól.
Ez az igen,
Mi a szíven vízözönként zúg és te bízol újból
Valamiben, valakiben.
Csak egy igen!

Az út közepén egy “majd” nem elég,
És a “nem hiszem”, a “nem merem” az ellenség,
Hogy semmit ne bánj a legvégén.

Kell egy igen!
Ha valamiben
Végre úgy hiszel, hogy más nem lehet mostantól.
Ez az igen,
Mi a szíven vízözönként zúg és te bízol újból
Valamiben, valakiben.
Csak egy igen!