Ne engedj el!
Ne engedj el!

Szép volt az első nyár,
De belül ez a vihar régen vár,
Hogy zúgjon, hogy kitörjön már.

Álltam csak tétován,
Kezemben félig telt pohár,
Csak vártam, hátha jobb is jár.

Bár szó még nem ölt,
Sok a lelkembe tört,
Mi most is ég még.

Mondd el,
Van-e hely még a szívedben?
Hol az a rész, ami vár engem?
Ha nincs, ne hazudj, kérlek,
Önmagadtól védj meg!

Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj,
Ne engedj el!
Ne engedj el!

Vár ránk egy hosszú tél,
Belül ez a kérdés most is él,
És úgy fűt, mint a szenvedély.

Kell hát egy nagy vihar,
Olyan, ami mindent felkavar,
Mért várnék, hogy hátha jobb is ér?

Bár szó még nem ölt,
Sok a lelkembe tört,
Ide több már nem fér.

Mondd el,
Van-e hely még a szívedben?
Hol az a rész, ami vár engem?
Ha nincs, ne hazudj, kérlek,
Önmagadtól védj meg!

Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj!

Ha a sors most együtt tart,
Tudom, összeérünk majd
Valami jóvá, jóvá.

Még az ajtó nyitva áll,
De ha mégse búcsúznál,
Utunkra lépj rá!

Mondd el,
Van-e hely még a szívedben?
Hol az a rész, ami vár engem?
Ha nincs, ne hazudj, kérlek,
Önmagadtól védj meg!

Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj!

Van-e hely még a szívedben,
Hol az a hang, ami hív engem?
Ha van, engedj be végleg,
Hogy álmaimban ébredj!
Ne engedj el!
Ne engedj el,
Vagy engedj el!