Túl a falakon, a falakon,
Újra szabadon, szabadon.
Túl a falakon, a falakon,
Vár a nyugalom, a nyugalom.

Szabadság egy gyűrött képen,
Szaladnék, mint egyszer régen,
Túl a falakon, a falakon,
Újra szabadon, szabadon.

Imáimban mindig kérem,
Hiszem még, hogy eljössz értem.
Kinyitnád, mi rég idezárt,
Mit lehunyt szem sose lát.

Valaki vár, aki átölel és bátorít, ha félek,
Ez a világ lehet, összedől,
De semmi baj nem érhet.
Valami vár, csak egy rezdülés,
Mit mégis ért a lélek,
De lehet-e szép valaha még, ami vár rám?

Túl a falakon, a falakon,
Újra szabadon, szabadon.
Túl a falakon, a falakon,
Vár a nyugalom, a nyugalom.

Imáimban mindig kérem,
Hiszem még, hogy eljössz értem.
Kinyitnád, mi rég idezárt,
Mit lehunyt szem sose lát.

Valaki vár, aki átölel és bátorít, ha félek,
Ez a világ lehet, összedől,
De semmi baj nem érhet.
Valami vár, csak egy rezdülés,
Mit mégis ért a lélek,
De lehet-e szép valaha még, ami vár rám?

Feledném, hogy megtörtént,
Mi belül régen ég.
Nem engedném többé el,
Mi ma még álomkép:
Hogy egy új nap szólít,
Mert ugye nem maradhat így,
S ami rám vár, az többé nem fáj.

Valaki vár, aki átölel és bátorít, ha félek,
Ez a világ vele összedől,
De semmi baj nem érhet.
Valaki vár, aki jót ígér,
Egy szót, mit ért a lélek,
De lehet-e szép valaha még, ami vár rám?
Lehet-e szép valaha még, ami vár rám?

Túl a falakon, a falakon,
Újra szabadon, szabadon.
Túl a falakon, a falakon,
Vár a nyugalom, a nyugalom.