Ha egyedül jársz, minden úton jól vigyázz,
A szavakon túl nem csak jó érzést találsz!
De sose add fel, vár egy újabb állomás,
Hol elmúlik a félelem
És nem csak édes érintésre vágysz.

Szabadon élsz, mindig új tájakra érsz,
Követed még azt a régi szenvedélyt,
Hogy akad egy hely,
Majd egy csillag elkísér,
Hol őszinték az emberek
És minden reggel szebb az ébredés.
Gyere keljünk át a könnyek tengerén!

Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat.
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell mint valaha bármi más!

Keresed rég, azt ki tőled kap reményt,
Ki közelebb húz, hogyha mást már nem remél.
Valahol majd lassan újra partot érsz,
Ott teljes lesz az életed
És nem vár újabb fájó tévedés.
Gyere keljünk át a könnyek tengerén!

Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat.
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell mint valaha bármi más!
(Bárhol jársz!)

A szakadék peremén, van-e kéz mi visszaránt?
Te meg én a menedék,
Ha feladom csak húzz tovább!
Küzd meg most az életért,
Csak néhány percig tarts ki még,
Örökké nem eshet már!

Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat.
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell mint valaha bármi más!
(Bárhol jársz!)

Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat.
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell mint valaha bármi más!