Túl sok a kérdés,
Mi a lelkedbe vág.
Hova indulj most el?
Ez a hely olyan feldúlt,
S hajt ez kínzó vágy.

Míg a gyermek benned válaszra vár,
A halhatatlanság hangja száll:

Nem vagy soha egyedül, nézd,
Lesz út, amin szabadon élsz,
Csak menj tovább és meg ne állj!

Bármi nem igaz, azt vigye a szél,
Tudd, hogy mi az, ’miért küzdenél,
Csak menj tovább, semmit se bánj!

Aki elindul, azt várják. Van remény!
Aki bátor, azt látják. Jöjj felém!
Csak hidd el, hogy van remény, mi benned él.

Oly sokan várják,
Hogy egy reggelre majd
Ledől az a fal,
Amin túl ott az élet,
S ébred egy csendes dal.

Míg a gyermek benned válaszra vár,
A sok láthatatlan szál majd összeáll.

Nem vagy soha egyedül, nézd,
Lesz út, amin szabadon élsz,
Csak menj tovább és meg ne állj!

Bármi nem igaz, azt vigye a szél,
Tudd, hogy mi az, ’miért küzdenél,
Csak menj tovább, semmit se bánj, én várok rád!

Még az ismeretlent látva félsz,
De végül mégis hazatérsz.

Nem vagy soha egyedül, nézd,
Lesz út, amin szabadon élsz,
Csak menj tovább és meg ne állj!

Bármi nem igaz, azt vigye a szél,
Tudd, hogy mi az, ’miért küzdenél,
Csak menj tovább, semmit se bánj!

Aki elindul, azt várják. Van remény!
Aki bátor, azt látják. Jöjj felém!
Csak hidd el, hogy van remény, mi benned él.

Van remény, van remény,
Még van remény!
Nem vagy soha egyedül, nézd!