Már azt hiszed, hogy legyőzted a fájó múltidőt,
De megszólal egy kedvenc régi dal,
Hogy ne áltasd már megint könnyedén magad,
Hogy így van jól, ahogy van.

Ha gyermekként ébrednél,
Ez az a hely, ez az élet tényleg, amit képzelnél?

Mit gyermekként értettél, azt érted még,
Vagy mélyre süllyedt rég?

Tudod-e, tudod-e, tudod-e, hogy mire születtél?
Tudod-e, tudod-e, tudod-e, hogy mire születtél?

Úgy feltekernéd teljesen az álmos hangerőt,
Hogy a belső hang mit beszél, ne halld,
De a féltve őrzött pillanat a múltból közbelép,
És békén többé sohase hagy.

Ha gyermekként ébrednél,
Ez az a hely, ez az élet tényleg, amit képzelnél?

Mit gyermekként értettél, azt érted még,
Vagy mélyre süllyedt rég?

Ég alatt, föld felett, az idő zátonyán,
Azt hiszed, nincs tovább, a test mindent kiállt,
De legbelül egy megfakult óriásplakát
Még hirdeti a szív igazát.

Ha gyermekként ébrednél,
Ez az a hely, ez az élet tényleg, amit képzelnél?

Mit gyermekként értettél, azt érted még,
Vagy mélyre süllyedt rég?

Ha gyermekként ébrednél,
Ez az a hely, ez az élet tényleg, amit képzelnél?

Mit gyermekként értettél, azt érted még,
Vagy mélyre süllyedt rég?

Tudod-e, tudod-e, tudod-e, hogy mire születtél?
Tudod-e, tudod-e, tudod-e, hogy mire születtél?