Mint a lélegzet,
Úgy él benned
A vágyódás,
Hogy az igazat lásd.

A lélegzet
Ugye te is érzed,
Hogy könnyebb már,
Így hogy szabadon száll!

Talán ismersz, vagy talán rejtély,
Hogy merre tartok, de ha lépsz még:

Együtt vár majd ránk az út, mi összeköthet,
Bennünk ég egy vágy, ha hív az ismeretlen.
Minden lélegzet hidd el, hogy egyre könnyebb,
Nincs mit bánnod már, most élj!

A lélegzet
Ugye te is érzed,
Hogy könnyebb már,
Így hogy szabadon száll!

Könnyen, mint egy felhő
Lebegnénk, úgy minden más,
De belénk ég az első zuhanás.

Talán ismersz, vagy talán rejtély,
Hogy merre tartok, de ha lépsz még:

Együtt vár majd ránk az út, mi összeköthet,
Bennünk ég egy vágy, ha hív az ismeretlen.
Minden lélegzet hidd el, hogy egyre könnyebb,
Nincs mit bánnod már, most élj!

Egyedül, mikor nehezebb minden emlék,
És nem is sejted, hogy van, aki észrevenné,
Hogy mennyit ér,
Ami benned él,
Ki a bajban is bárhova elkísér,
S vele újból szabadon lélegeznél.

Együtt vár majd ránk az út, mi összeköthet,
Bennünk ég egy vágy, ha hív az ismeretlen.
Minden lélegzet hidd el, hogy egyre könnyebb,
Nincs mit bánnod már, most élj!

Mint a lélegzet
Úgy él benned
A vágyódás,
Hogy az igazat lásd.