Emlékszel-e még,
Hogy kezdődött rég
A legelső meséd,
Mi az éjjel elkísért?

Ki akkor útra kelt
És végül célba ért,
Érzed-e néha úgy,
Hogy ma is lehetnél?

Egy nap, amikor az élet felborult,
Mikor az ég is elborult,
Vajon a nagy csalódás mért ért?

Egy súly, hogyha húz, mint erős kéz,
Mikor tenni túl nehéz,
Úgyis tudd, hogy mért élsz!

Minden megtörténhet,
Bárhol elkezdődhet,
Jár még évekből szőtt boldogság.

Minden megtörténhet,
Bárhogy érjen véget,
Újabb próbák addig várnak ránk.

Lehet-e a miénk, mi jó az életben?
Lehet-e az elég, hogy mindent megtettem?
Van-e olyan ma már, mi jobb, hogy köddé lett,
Marad-e majd talán pár igaz történet?

Ki olvassa fel,
Mondd, mit szeretnél,
Az utolsó mesét,
Hogy búcsúzz könnyedén?

Hogy mindig győz a jó,
Tőle hallanád,
És van, mi megmarad,
Elhinnéd talán.

Egy nap, mikor az élet felborult,
Mikor az ég is elborult,
Vajon a nagy csalódás mért ért?

Egy súly, hogyha húz, mint erős kéz,
Mikor tenni túl nehéz,
Úgyis tudd, hogy mért élsz!

Minden megtörténhet,
Bárhol elkezdődhet,
Jár még évekből szőtt boldogság.

Minden megtörténhet,
Bárhogy érjen véget,
Újabb próbák addig várnak ránk.

Lehet-e a miénk, mi jó az életben?
Lehet-e az elég, hogy mindent megtettem?
Van-e olyan ma már, mi jobb, hogy köddé lett,
Marad-e majd talán pár igaz történet?

Szívünkben a térkép,
Átvisz, nézd, az élet földjén.
Ki épp ott jár a fénynél,
Hozzon újra, mindig ránk fér!

Szívünkben a térkép,
Átvisz, nézd, az élet földjén.
Ha újból jársz a fénynél,
Hozz majd te is, ha visszajönnél!