Emlékszem még, nem volt túl rég,
Különös álmokat szőttem én,
Hogy egy nap majd, neked adom,
Előtted állva a színpadon.

Egy dallam most köztünk a híd,
Ritmusra dobban a szív.

Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal a falakon át,
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.

Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.

Nem baj, ha túl nagy a zaj,
Ránk fér egy kis zűrzavar.

Álmomban rég közel a cél,
A siker láttam, hogy elkísér.
Nekem a dal a szeretet,
Köszönet érte, hogy így lehet.

Egy, két, há’, na gyere, kattanj rá!
Mutatom neked az ütemet, csak érezd át,
Mert összetart a dal minket,
És így legyőzhetünk mindent.

Hadd szóljon hát!
Robbanjon a show, induljon a tánc!
Csak érezd át!
Gyere, gyere, hé!
Mindenki már csak egy gömbre vár.

Ég és a föld közt, ha száll,
(Ég és a föld közt, ha száll)
Éld át, hogy nincsen határ!

Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal (zúgjon a dal) a falakon át,
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.

Zengjen az ég, mint soha talán,
A zene mi összeköt minket ma már.
Zúgjon a dal (zúgjon a dal) a falakon át,
Érezd, hogy átrepül száz akadályt.

Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.

Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.

Ha zene szól, sosem elég,
Legyen a szívünknek ajándék.
A zene szól, viszi a szél,
Ma veled messzire repülnék.

Felpörget esténként, hajnalban szép emlék,
A zene szívünknek ajándék.

Csak erre ébrednék, útközben dúdolnék,
A dallal messzire repülnék.

(Gyere, gyere, gyere!)

Felpörget esténként, hajnalban szép emlék,
A zene szívünknek ajándék.
Csak erre ébrednék, útközben dúdolnék,
A dallal messzire repülnék.

Ha zene szól….