A harcmezőn ma csend honol,
Sok férfiszív mint hű szobor pihen,
Hogy lett az ember szívtelen?

A csókod íze lágy kenyér,
Esti bor és pesti szél,
Vajon, merre jársz most, Angyalom?

Ígérd meg, ha visszatérek,
Mert az égnek hála – élek,
Vársz, ugye majd vársz ott rám a Pátria teraszán?

Majd ha visszatérek,
Én csak annyit kérek,
Hogy várj, ugyanúgy várj ott rám a Pátria teraszán.

Itt mást jelent a vérvörös,
Az életem most körkörös esély,
Rúzsod színét látni még.

Nem cseng fülemben hűs kacaj,
Már elnyeli a puskazaj,
Talán otthon újra égbe száll.

Mondd, ha visszatérek,
Mert az égnek hála – élek,
Vársz, ugye majd vársz ott rám a Pátria teraszán?

Majd ha visszatérek,
Én csak annyit kérek,
Hogy várj, ugyanúgy várj ott rám a Pátria teraszán.

Mondd, ha visszatérek,
Mert az égnek hála – élek,
Vársz, ugye majd vársz ott rám a Pátria teraszán?

Majd ha visszatérek,
Én csak annyit kérek,
Hogy várj, ugyanúgy várj ott rám a Pátria teraszán,
A Pátria teraszán.