Soha nem kértem, hogy fordulj el,
Ha a múlt még útra hív.
De ha összedől majd minden híd,
Csak úgy érthetsz meg engem.

Csak az otthon csendje,
A nyugalom titkos kertje,
Ahol igazi minden bánat,
Ahol igazán boldog lehetsz még.
Nincs álarc,
A szerelem ad csak választ,
Hisz velem itt azzá válhatsz,
Amit szeretnél rég.

Ne félj, hogy majd nem leszek melleted,
Én öröknek szánom.
Csak szólj, hogyha kétely ül szívedre,
És nyugtalan álmod.
Ne félj, hogyha nem vagyok melletted,
Én úgyis rád vágyom.
Csak szólj és majd elmondom:
Te vagy a minden!

Soha nem kértem, hogy formáld át,
Ami másképp él benned.
Csak az egyetlen, mit meg kell láss:
Hogy én épp így szeretlek.

Csak az otthon csendje,
A nyugalom titkos kertje,
Ahol igazi minden bánat,
Ahol igazán boldog lehetsz még.
Nincs álarc,
A szerelem ad csak választ,
Hisz velem itt azzá válhatsz,
Amit szeretnél rég.

Ne félj, hogy majd nem leszek melletted,
Én öröknek szánom.
Csak szólj, hogyha kétely ül szívedre,
És nyugtalan álmod.
Ne félj, hogyha nem vagyok melletted,
Én úgyis rád vágyom.
Csak szólj és majd elmondom:
Te vagy a minden!