Két fénylő pont most utat tör az éjszakában,
A legszebb szó még halkan cseng a szív sarkában.
A föld, a szél, a csillagok mind velem vannak,
De távol még, kit átölelni elindultam.

A táj csak rólad mesél,
A búcsúnál csak annyit kértem én:

Ébren várj majd rám, ha visszatérek,
Égjen minden úgy, mint egyszer régen.
Csak ne kerüljek semmi bajba,
S ha az Ég is úgy akarja,
Elkísér hozzád még ma éjjel.

Nézd, a tűz a távolságtól még nagyobb lett,
Ébren tart és hozzád űz sok őrült ötlet.

A cél csak te vagy, ne félj,
De a búcsúnál csak annyit kértem én:

Ébren várj majd rám, ha visszatérek,
Égjen minden úgy, mint egyszer régen.
Csak ne kerüljek semmi bajba,
S ha az Ég is úgy akarja,
Elkísér hozzád még ma éjjel.

Várj, úgy ahogy a föld ma esőt vár,
Ha akarod, a szomjad oltanám,
Tudod, én mindig vágyom rád.

Ébren várj majd rám, ha visszatérek,
Égjen minden úgy, mint egyszer régen.
Csak ne kerüljek semmi bajba,
S ha az Ég is úgy akarja,
Elkísér hozzád, hogy célba érjek.